Versikék

Nyomorultak

Sajgó sebek teszik pokollá az életem.
Megfertőznek a nyomorultak, megették a lelkem.
Elvettek mindent, ami szép volt,
Az álmokat, vágyakat, mindent, mi jó volt.

Maradt helyette a kín,a szenvedés,
A céltalanság, irigység, s nélkülözés...
Tönkretettek a nyomorultak,
Mikor hatalomhoz jutottak.

Felégettek mindent, s nem maradt nekünk semmi,
Útra kellett kelni, el kellett menni.
Patkányok ezek, nem csak nyomorultak,
Ők határozzák meg nekünk az életutat...

Magyar vagy

"Más nyelven beszélsz,
Más nyelven írsz,
De magyarul álmodsz,
Magyarul sírsz"

Idegenbe vagy, de lelked hazavágy,
Nem lehet kitörölni az ember identitását.
A lelkedben ég a haza szeretete,
De hazádat tőled a rezsim elvette.

Útra keltél, kezedben a vándorbot,
De feledni nem lehet a Kárpátot!
Gyökereid oda vezetnek vissza,
Magyar vagy, Istened így akarta.

Más nyelven beszélsz, mert ezt várják tőled,
De magyarul álmodsz, magyar a te szíved!
Vessen az élet bárhova,
Tűrni megtanít, de feledni soha!

Gerlicémnek

Nem tudom mi történt velem,
De jó nagyon,
Szárnyal az én szívem,
Szárnyal szerelmesen, szabadon.

Elbűvölsz, lényed tiszta mint a reggeli harmat,
Hozzád foghatót nem ismertem soha.
Iszom minden szavadat,
Sok ember tőled tanulhatna.

Lenyűgöz a kedvességed,
Szavad nem üres frázis,
Szerelem minden tetted,
Örökké ilyen maradj is!

Mert hidd el nekem, ó, gerlice,
Nincs ilyen a világ kerekén,
Kinek ily tiszta a szíve,
Ezért szeretlek én!
A rózsa

Szép vagy... Egyszerű, és szép.
Csodás, mint egy festett kép.
Egy szál rózsa a kertben,
Te tartasz életben.

Forrásvíz táplál,
Gyökeredben mint vér az érben szaladgál,
Leveled az új remény tavasza,
Rózsa vagy, virágod a korona.