A szamár

A szamár

Egyszer, valamikor réges - régen, élt Nagyanyó, s Nagyapó valahol a Ghymesben. Két igen házsártos vén ember voltak ők ketten, meg se állták, hogy ne piszkálják egymást.

Történt egyszer, Nagyapó Kolozsvárról hazafelé jövet megállt Gyergyóditrón, s megivott vagy 5 kupica ditrói pálinkát, de nem akármilyen volt ez a ditrói pálinka, szerte e világban párja nincs sehol. Nem csak a neve volt híres, hanem az íze is, mivel csoda cseresznyéből főzték. S ha már csoda is van benne, hát igen csak sok csodát művelt. Minden ember, aki beléivott, elveszítette azt a csepp eszit is, ami volt. No, hát Nagyapó is így járt.

Gondolt egyet, s fogta magát, s bément a plébániára. Kereste a Plébános urat. Egyhamar meg is kapta.

-Adjon Isten, szép jó estét, Plébános Uram!

-Kentnek is , Nagyapó! Mi szél hozta errefelé?

-Szél hozott, s szél is viszen el. Nah, de az igazság az, hogy én panaszra jöttem.

-Mi a panasza, Nagyapó?

-Meguntam az életemet, s az asszont is. Örökki csak eszi a lelkemet, hogy igy nem jó, s úgy nem jó, s sehogy se jó, s nem tudok vele mit csinálni. Mán a furkósbot se segít. Gondoltam, Plébános uram jó barátságot ápol a mi Urunkval, s Szűz Máriával, s az összes szentekvel, s majd csak szól valamit , hogy tegyék mán helyre az én bolond feleségemet.

-Hát mi a baj a feleségivel?

-Örökki csak morog, perel, panaszkodik. Sosincs egy jó szava se se hezzám, se a gyermekekhez. Mindig csak a gond, s a baj, s a nyavaja... s bár hallgatna, de örökki jár a szája, mint a kácsacskának a hátsó fertája!

-Azon ne múljék, elmondok én kend helyett is egy - két imát. De későre jár, jó ember, térjék nyugovóra.

Az öreg megaludt a papnál, hiszen éccakának idejin nem mert nekivágni a hegyeknek, mégis csak gyámoltalan vénember mán. Szépen megvirradt Ditrón, s reggel, még kótyagosan a pálinkától, megintult haza. Dél környékire haza is keveredett. Menyen béjjel a kapun, s az asszon két kezit a csípőjére téve várja. El se tudta képzelni az öreg, hogy mi ütött beléje.

-Nah, neked meg mi bajod van?

-Hol a ficcfenében jártál, öreg?

-Ott ahol a madár se jár!

-Hát ilyenkor kell hazajőni?

-Mé, milyenkor kellene?

-Itt a gazdaság, a malackák, a kecskecskék, a tyukocskák, s még a szamár is!

-Milyen szamár, asszon, megint miket beszélsz? S leszeded itt a keresztvizet is rólam!

-Jó nagy szamár!

-Tán vettél egy szamarat? Mert ha elkőtötted az összes pénzünköt, bíz Uristen, agyonváglak!

-A fenét, nem vettem én semmit!

-Hát akkor meg milyen szamár?

-Ne itt áll előtted.

-Miket beszélsz itt essze vissza?

-Öreg, nem látsz tán a szemedtől?

-Nem én, biz.

-Hát nézzél csak jobban széjjel.

-Ej, ej, asszon, tréfát űzöl te belőlem, szavamra mondom. Milyen szamár, kérdem megint?

- Én, ne. Jó nagy szamár vagyok, hogy amig te kulytorogsz, én mindent megcsinálok helyetted!

Hát az öreg olyan jót kacagott, hogy a könnye is kicsordult tőle. Látta, hogy a felesége megváltozott, s inkább tréfára veszi a zsörtölődés helyett a gondokat.

Ej, meg is örvendett, hát csak a ditrói pap beszélt a fentiekkel, s azok megjavították az ő mérges feleségit.Megfogta, s megölelte az asszont, s vagy száz csókot nyomott orcájára.

Ezek után békesség lett a házba, s boldogan éltek ők is, míg az Úr magához nem szólította őket...