A teremtés koronája
Te két lábon járó Isten csapása, kinek neve férfi,
Ne bonyolítsd az életem, szívem ezt nem érdemli.
Szeress vagy ha nem, tűnj a pokolba,
Fogd fel végre, nem vagyunk a Száz holdas Pagonyba!
Ne gyere nekem mese délutánt tartani,
Mert azt már az ovis gyerek se hiszi...
Nőjön már be végre a fejed lágya,
Vagy még mindig azt hiszed, te vagy a teremtés koronája?
Hát egyetlenem, elárulom neked,
A spanyol viaszt nem te találtad fel, boldogulok nélküled!
Annyit se érsz, mint halottnak a hideg borogatás,
Minden szavad hamis, csalás, ámítás...
Te két lábon járó Isten csapása, kinek neve férfi,
Hagyj nekem békét, hagyj már élni!
Keress más játékszert magadnak,
Ami megfelel a hülye agyadnak...
A szerelem
A szerelem a legcsodásabb érzés, mit valaha átéltem.
A tény, hogy megismertem Őt, a legjobb mi történt velem.
Általa ismertem meg a szerelmet,
Magamat, az egész életemet.
A szerelem csodás.
Egy örök ragyogás.
Erőt ad a gyengének,
Bátorságot a félőnek,
Napfényt a sötétnek,
Reményt a reménytelennek.
Boldogságot a szomorúnak
Beteljesülést a vágyakozónak.
A szerelem csodás,
Egy életen át vágyakozás
Keresni az igazat, a jót s a szépet,
S megtalálni: boldog élet.
Ránézni, s látni a szeme tükrében a szerelmet,
Megér a világon minden kincset...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése