Újabbak 1

Idegen csízmák tapossák itt a földet

Idegen csízmák tapossák itt a földet,

millióktól hullottak a könnyek,

lassan elfogy nemzedékünk,

testvérből lesz ellenségünk,

Istenem, hát miért van ez így?

Belocsoljuk vérünkkel a földet,

Próbáljuk meg máshol hátha könnyebb,

Te is tudod, hűtlen lettél,

Idegenbe menekültél,

Itthagytad, kit nagyon szerettél...

Idegen csízmák tapossák itt a földet,

Millióktól hullottak a könnyek,

Most vége a büszkeségnek,

Szeresd azt ki szeret téged,

Becsüld meg, hogy boldogabb legyél...

Hazám, anyám, drága szent hazám,

Mennyit szenvedtél hosszú éveken át,

Hazám, anyám, drága szent hazám,

Boldogabb idők jöhetnének már...

Idegen csízmák tapossák itt a földet,

Széttépték a hazánkat, s a szíveket,

Lassan elfogy népességünk,

Saját hazánkban idegenek leszünk,

Istenem, hát miért van ez így?

Magyarok rekedtek a határokon kívül,

Az ő szívükbe most a bánat ül,

Idegen népek őket sanyargatják,

Fejüket rabigába hajtják,

Istenem, kiírtják a magyarság írmagját!

Hazám, anyám , drága szent hazám,

Mennyit szenvedtél hosszú éveken át,

Hazám, anyám, drága szent hazám,

Boldogabb idők jöhetnének már...

Idegen csízmák tapossák itt a földet,

Trianon sújtja szívünket,

Elszakadt a sok országrész,

Magyarországot eszi a dögvész,

Istenem, hát miért van ez így?

Lennie kell még egy esélynek,

Egyesülnie kell a magyar népnek,

Véget kell vetni a barbár uralomnak,

Ellenálni az elnyomásnak,

Hogy végre mindannyian szabadok legyünk!

Hazám, anyám, drága szent hazám,

Mennyit szenvedtél hosszú éveken át,

Hazám, anyám, drága szent hazám,

Boldogabb idők jöhetnének már!

Volt egy ősz hajú asszony...

Volt egy ősz hajú asszony, kinek szívét talán nyomta a bánat,

Ha baja volt, mindíg ölelő karjait nyújtotta egyetlen fiának.

Ha sírt is, csendben tette, hogy ne lássa senki se,

Ne érezzék, hogy milyen az ő lelke.

Volt egy ősz hajú asszony, kinek hosszú haja omlott a vállára,

Kinek mosoly húzódott mindig édes kis ajkára.

Soha nem panaszkodott, jajjszó el nem hagyta a száját,

Este csendben térden állva Istenének mondta az imáját.

Egy csendes estén, szorítottam öreg, bogos kezét,

Láttam a szemében először, hogy fél, félti az életét.

Pedig mindig vidám volt ő, akár a nyári napsugár,

De most éreztem, vége van, érte jött a kék madár.

Csendben lehúnyta két szép szemét,

Többet nem mesélt nekem mesét...

Elment az angyalokhoz, mélyen alussza most álmát,

Föld fedi drága jó anyám sírhalmát.

Volt egy ősz hajú asszony, emléke mindig bennem él,

Nincs a világon még egy, ki nyomába ér...

Nincs senki, aki oly szép, s oly jó, mint az én anyám,

Volt egy ősz hajú asszony, az égből vigyáz rám...