Újabbak 2

Karácsony idegenben

Karácsony este bemegyek a templomba,

S imára kulcsolom kezem.

Gondolataim röpködnek a honba,

S itt idegenben ma éjjel is magyarul ver szívem.

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,

Te, ki ott ülsz a magasban fenn,

Nézz le hazavágyó gyermekedre,

S hallgasd meg imáját Szenteste.

Régen, odahaza Délvidéken

Karácsonyoltunk szépen, szeretetben.

A fa alatt ülve harsogtuk a mennyei halleluját,

A boldog Karácsony víg dalát.

De más itt idegenben...

Kihaltak érzéseink, halottaink otthon, a temetőben...

Szeretnék kijutni hozzájuk,

Sírjukra vinni egy szál virágot...

Ínséges idők járnak otthon.

Semmi nem segít szegény magyarokon.

Idegen népek közt élünk mi szerencsések,

S nem éhezünk, mint otthon sok gyermek.

Az én otthonom nem csak Magyarország, hanem a Kárpát - medence,

Testvérem a Kárpát összes magyar gyermeke.

Segítsd meg őket jóindulatoddal,

Emeld fel őket melengető két karoddal,

Hogy legalább ma, karácsony este

Ne legyen bánatos, szomorú egy se

A moldvai csángóknak adj magyar szót,

Az erdélyieknek nagyobb igazságot!

A délvidékieknek sok esőt, hogy teremjen a föld,

A kárpátaljaiak nyomorát lepje el a köd!

Felvidéknek adj szabadságot,

A Dráva -mellékieknek adj új világot!

Nekünk, pedig itt idegenbe,

Adj otthont, legalább ma este!

Hogy ne fájjon annyira Trianon, s a magyarság kínja,

S ha csak néhány órára is, a szívünkben legyünk otthon újra.

Néz le reánk, drága gyermeked születése napján,

Itt állunk téged kérve, imádva 2009 karácsonyán....

A tegnap szigete

Valahol, a tengeren

A messzi - messzi délen,

Volt egy sziget, a Tegnap szigete,

Sok - sok bús ember kereste.

Azt mondták, él ott egy legény,

Kinek a neve Remény.

Híresztelték róla, hogy ki megleli,

Az örök boldogságot nyeri,

Hisz visszaforgathatja az időt,

Minden rosszat, s veszendőt.

Hát útra keltem én is, mint sokan mások,

Elindultam megkeresni a boldogságot.

Behajóztam a tengert,

Láttam sok szigetet.

Ott volt a Bánat szigete, s az Örömé,

A Halál szigete, s az Életé.

Csak egyet, egyet nem találtam soha,

S ennek megvolt a tetemes oka.

A tegnapot visszahozni nem lehet,

A rosszak elszüllyesztették a szigetet.

De örökül hagytak egy verset

Mely okítja az embereket:

Mindig fontold meg , mit teszel,

Mert nem tudod, holnap már hol leszel.

Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra,

Mert ki tudja, lesz e időd arra.

Ha szeretsz valakit, ma mondd el neki,

Mert ki tudja, az élet őt is hova veti.

Az idő rohan, a perc múlik,

Nem leszünk mindig itt.

Ne felejts el ölelni, beszélni, sírni, örülni, szeretni,

Mert ennélkül nehéz lesz a halálon túljutni,

Hisz ha betakar a föld, már nem teheted meg,

Míg itt vagy, addig tedd, s becsüld meg,

Mert odaát már nincs érzés, se fény, se árnyék,

De annak, ki itt marad, a mosolyod, ölelésed, csókod érték.

Tehát: ne keresd többé a Tegnap szigetét,

Inkább éld az élet sűrűjét.

Ma tedd meg, s holnap, s azután,

Ne keseregj a tegnap után.

Előre nézz mindig, soha se hátra,

Törekedj a boldogságra.

Mert az élet elmúlik, elszállnak az évek,

Ami volt, vissza sose térhet!

Kérdés - felelet

Akkor is szépnek látsz - e majd, ha hajunkat belepi a dér?

Akor is szeretsz - e majd, ha az életünk a vége felé ér?

Akkor is ölelsz - e majd, ha ráncok díszítik karom?

Akkor is csókolsz - e ha szó már nem hagyja ajakom?

Fogod e majd a kezem, mikor félek?

Mellettem leszel - e mikor a halálba lépek?

Milyen lesz az öreg élet?

Bárhogy is lesz, én szeretni foglak téged.

Akkor is szépnek látlak, ha a hajadat belepi a dér,

Akkor is szeretlek, ha életünk a vége felé ér,

Akkor is ölellek, ha ráncok díszítik karod,

Akkor is csókollak, ha szó már nem hagyja ajakod.

Fogom majd a kezed, mikor félsz,

Melletted leszek, mikor a halálba lépsz.

Remélem, szép lesz az öreg élet,

Bárhogy is lesz, én szeretni foglak téged.

Adjatok vissza a földnek melyből vétettem

Ha meghalok,

Akkor is hazavágyok.

Adjatok vissza a földnek, melyből vétettem,

Mert nyugodalmat csak ott talál lelkem.

Odahaza, a bácskai rónaságba,

Oda vágyik lelkem, a kis falumba,

Ahol éltem boldogan,

S szerettek sokan.

Ott legalább egy szál virág lesz a síromon,

Mert nem felejt el az otthonom,

De itt idegenbe mit várhatnék?

Csodát mindek remélnék?

Ha meghalok, vigyetek, haza!

Oda tegyetek, ahol nyugszik déd, s ükapa,

Mert szent föld csak a szülőföld lehet,

Adjátok vissya az én földemet!

Tegyetek oda, s hagyjatok ott,

Ott alszok örök álmot,

Várom majd a megváltót,

S remélem az örök boldogságot!

A hontalan imája

Hontalan vagyok, Istenem,

Árva, gyarló gyermek.

Hontalan vagyok, Istenem,

Merre, hova menjek?

Hazámat szétszaggatták,

Millió darabba, szerteszét,

Idegen lábak tapossák

Árpád, s Álmos földjét.

Istenem, ezer éves balsors gyötri nemzetem,

Én mire nemzzem gyermekem?

Nincs énnekem már se ingem, se gatyám,

Se igaz, szép magyar hazám!

Szépen hangzó magyar nevem

Idegen lejtéssel ejtik ki,

Átkozott nagy történelem,

A gonoszok sose halnak ki!

Mindig lesz egy ember,

Egy Sztálin, Milosevics, vagy Hitler,

Aki más nemzetet rabigába hajt,

S az ember fejére nem hoz mást, csak bajt...

Istenem, kegyelmezz nekünk,

Légy jó, igaz velünk,

Ne ontassék több vér,

Testvér ne öljön testvért?

Hisz nem állatok vagyunk, hanem hús - vér emberek,

Mindenki megérdemli a normális életet!

Uram, segítsd meg a hontalan gyermeked!

Adj új hazát, új hitet!