Vele

Ránk borította csendes fátylát a szép nyári este,
Kéjsóvár tűz csillog a kedves szemébe.
Nézem, ahogy fűrkész, ébred a vágy,
Vár reánk a hitvesi ágy.

Halkan becéz, símogat minden szava,
Ölelésre, csókra hív a mosolya.
Kívánlak - suttogja fülembe,
S remegek, mint fán a levél, egész testembe.

Csókolja a nyakam, simogatja a hátam,
Az őrületig fokozza a vágyam.
Meg fordít, s keblem rózsabimbóját erősen szívja,
Óh Istenem, de vágytam már e gyönyörű kínra.

Keze kutatóan siklik végig a hasamon,
Majd egy pillanatra megpihen szeméremajkamon.
Kéjbarlang lágy víz - forrására lel ujja,
Egyenletes ritmusban ki - be tolja.

Fejem hátra siklik, betölt az élvezet,
Azt akarom, ez az éjjel soha ne érjen véget.
Nyelvével borsócskám csiklandozza,
Míg a kezem mellemet markolássza.

Aztán fölébe hajolok,
Dárdájára csókot adok.
Kényeztetem, simogatom bozontos mellkasán
Nyelvemmel apró pillangótáncot lejtek ágyékán.

Lüktet és duzzad, hogy kíván, érzem,
Jön is a parancs : térdelj fel édesem.
Határozott mozdulattal hatol belém,
S vele mozgok - teste diktàlta ütemén.

Szeretem ahogy bitorol, érezni a nyers erőt,
Nincs ennél semmi ami felemelőbb.
Pillanatok alatt juttat el a kéj-hegynek csúcsára,
S ringok tovább vele a következő gyönyörre várva.

Végigkarmolja a hátam, s megborzongok olyan jó,
Rácsap a fenekemre, vérforraló.
Egyre gyorsabb, erősebb a táncunk,
Egyre hangosabb sóhaj kíséri a vágyunk.

Elönti barlangom a férfiasság üde teje,
Teljesen betelek, kielégülök vele.
Mellém fekszik, lágyan át ölel,
A legszebb álomba repített ma el.