Ebben a szürke világban,
Ahol senki sem énekel,
Én láttam egy emberi baba arcát.
A szemei üvegek voltak, s a haja arany.
Édes puha ajkáról egy dalt lehetett hallani.
Ott, ahol a pokol a sarkon van,
Megérintettem őt.
Bébi- édes volt. Megcsókolt.
Éreztem a dalt, ami a torkomon legurult.
Az apám azt mondta: nem játék!
Ha élni akarsz, ne érintsd meg többé!
Az igazság fiú az, hogy nagyon őrült voltam,
Mert elhagytam, akit szerettem.
Mondd, mi az, mi visszavisz hozzád,
Nem tudlak nem szeretni,
Mondd, mi az mi visszavisz hozzád,
Nem tudok nélküled élni,
Mondd, mi az mi visszavisz hozzád,
Nem tudlak elfeledni...
Ezért vigyél vissza a te országodba,
Ahol a fekete hattyú szerelme az egyetlen
mit elvesztettem...
... Most az én generációm együtt énekli
A rádióval az emberi baba melódiáját....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése