Morajló feszület

Feszület reccsen ködös hajnalon
Halk halotti moraj hallik a sírhanton.
Kiveti magából az idegen testet az idegen föld,
Idegen honban, idegen nap alatt még a fű sem zöld.

Jajj Istenem, mit vetettem,
Idegenben veszett vérem.
Haza vágyik sajgó lelkem kis falumba,
Ott lelnék nyugtot anyám sírhantjába.

Messze sodort engem az élet,
Tarisznyámban nem hoztam mást, csak az emlékeket.
Anyám halk szavát, apám mosolyát,
A szomszéd kislány lágyan dúdolt dallamát.

Elteltek az évek,
Elmúlott az élet.
Néhány szám jelzi csak mi voltam,
Hány keserédes év volt a múltam.

Hajtottam a jobb életet, de mit sem ér az egész,
Előbb utóbb minden élő test elenyész.
Semmit sem hoztam magammal a világi jóból,
Csak a szeretet emlékét az otthonomból.

Haza vágyom, hogy szóljon harang otthon értem,
Hogy az jelezze mindenkinek, véget ért a létem.
Hazai föld felmelegíti a halott testet,
De vissza semmi sem adja az elveszett éveket.