Afrodité táncba hív, áldozzunk ma a szerelem oltárán,
Elveszünk ma éjjel egymás kéj - mámorán.
Mélyen szemedbe nézek, elhagyja ajkam a vágy sóhaja,
Szeress, ölelj, teljesíts be ma éjszaka.
Ajkad felfedezőútra indul a fülcimpámtól,
S melleimen megpihen...
Keblem feszül a forró vágytól,
De nyelved símogatja hűsítően...
Vénuszdombom vulva - vulkánként robban be,
Vágyam csillogó jelét érzed símogató tenyeredbe.
Csípőm megemelkedik, szinte felkínálkozik,
De még kergeted a vágyam, míg egész testem nem izzik.
Érzem kezemben ágyékod lüktetését,
Vágyad ágaskodó termését...
Markommal erősen szorítom, símogatom,
Mihamarabb magamba akarom...
De még vársz, nyelved kéjbarlangom felé veszi útját,
Élvezetem sikolya töri meg a csendes éjszakát.
Mennyekben járok, elönt a bohém mámor,
Hátadba a gyönyörtől mély barázdákat szántok.
Akkor hasra fektetsz, s cirógatod a hátam,
Édes lélegzésed tölti meg a nyakam.
Minden érintésedre megborzong a testem,
Tégy magadévá, most azonnal, légy a kedvesem.
Akkor érzem, kulcsod behatol a barlangomba,
S táncba kezd, lágy , gyengéd ritmusba,
Majd egyre jobban erősödik,
Testem többször a mennybe emelkedik.
Egyszer csak érzem, hatalmas erővel feszül meg ágyékod,
Egy mozdulat, s számba folyik élet - szirupod.
Édes - mézes, lenyalom az ajkamról,
Akarlak tízszer, százszor, ezerszer újból s újból...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése