Pásztoróra

Füstös utcán sárga lámpák égnek,
Virgonc tancukat járják a tavi tündérek.
Szűk kis utcán kis szoknya lebben,
Angyal leány suhan el az éjben.

Kocsmaajtó nyílik nyikorogva,
Ifjú titán lép ki tantorogva.
Mikor meg látja a leányt,
Feledi rögvest bor-mámorát.

Ő az, igen, kiért eped a teste,
Tudja, vele hál ma este.
Utána suhan, meg hátulról ragadja,
Nyakát ezer csókkal borítja.

Viszonzásként kemény mellbimbót talál,
A lány az izgalomtól zilál.
Behúzza egy sötét kapualjba,
Fel libben ismét az aprócska szoknya.

Keze kutat a forró barlang után,

Virgonc táncukat járják a tavi tündérek. 

Tudja jól, szíve hölgye mit kíván.
Férfiassága duzzad, majd szét reped a nadrág,
Alig van ideje kigombolni öt darab gombját.

Leül a lépcső szegletében, ölébe vonja a lányt,
S ő hevesen, lélekszakadva lovagolja meg az ifjú titánt.
Kéjrúdján csorog a szerelem édes leve,
Nagyot robban ő is bele.

Gyors pásztoróra hamar véget ér,
De vágyuk ott, akkor célba ért.
Kicsi szoknya ismét lebben,
Kiscipőcske kopog az éjben.

Boldog leány tér ma haza,
Be teljesült szíve vágya.
Füstös utcán sárga lámpák égnek,