Nem áztatná - e könny az arcod ha más karjában látnál?
Nem lehet - e mégis, hogy kicsit utánam vágynál?
Nem szorítaná - e a torkos, ha más ölelne át?
Nem folytanál - e el egy sóhajt, ha viszonoznám más ember csókját?
Nem hiányozna a mosolyom, s a nevetésem?
Nem hiányozna a forró, szerető ölelésem?
Nem marná e lelked, hogy ki szeretett, el engedted,
S helyetted egy szép napon más ölel engem, s gyermekedet?
Na de hidd el, kedves, hiába
Löknél te bizonytalanságodba más karjába,
Én nem megyek, mert menni nem lehet,
Mert míg élek, szívem hű, csak téged szeret.
Nem lehet - e mégis, hogy kicsit utánam vágynál?
Nem szorítaná - e a torkos, ha más ölelne át?
Nem folytanál - e el egy sóhajt, ha viszonoznám más ember csókját?
Nem hiányozna a mosolyom, s a nevetésem?
Nem hiányozna a forró, szerető ölelésem?
Nem marná e lelked, hogy ki szeretett, el engedted,
S helyetted egy szép napon más ölel engem, s gyermekedet?
Na de hidd el, kedves, hiába
Löknél te bizonytalanságodba más karjába,
Én nem megyek, mert menni nem lehet,
Mert míg élek, szívem hű, csak téged szeret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése