Álom

Maréknyi vággyal de tengernyi hittel s reménnyel
Suhan a bársonyos hajnal a szobából el.
A becsület óv s a hűség kötelez,
Szerelmem bilincse hitvesi ágyhoz kötöz.

Pihenéssel kecsegtet az álmok hintója,
De szerelemtől nem ringom most álomba.
Egy gondolat pórázra kötve zsongja,
Szeretni téged s megtartani az örökkévalóba.

Nincs nekem senki másom kerek e világon,
Benned lelem meg az összes boldogságom.
Lelkem hűen szeret földi létben s túl a síron,
Hűségem fogva tart a legerősebb szíjjon.

Bejártam már mindent de vissza tértem hozzád,
Álomba csókolom mosolygós orcád.
Aludj, kedves, s én álmodom tovább,
Veled örökkön örökké egy életen át.