Szinte hallom a nevetésüket,
Ahogy felém nyújtják parányi kezüket.
Szemük csillogása mindent el mondana,
Ha e két gyermek köztünk volna.
Kilenc hónap várakozás és remény,
De nem maradt más, csak szemfedél.
Egy év telt el azóta,
De feledni őket nem lehet soha.
Úgy döntött a sors, hogy Angyalok lesznek,
Földi szenvedés helyett a mennybe mennek.
De míg élek, lelkemben éltek,
Judikám, Zsófikám, anyátok örökké szeret titeket!
Ahogy felém nyújtják parányi kezüket.
Szemük csillogása mindent el mondana,
Ha e két gyermek köztünk volna.
Kilenc hónap várakozás és remény,
De nem maradt más, csak szemfedél.
Egy év telt el azóta,
De feledni őket nem lehet soha.
Úgy döntött a sors, hogy Angyalok lesznek,
Földi szenvedés helyett a mennybe mennek.
De míg élek, lelkemben éltek,
Judikám, Zsófikám, anyátok örökké szeret titeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése