Más karjában

Nem áztatná - e könny az arcod ha más karjában látnál?
Nem lehet - e mégis, hogy kicsit utánam vágynál?
Nem szorítaná - e a torkos, ha más ölelne át?
Nem folytanál - e el egy sóhajt, ha viszonoznám más ember csókját?

Nem hiányozna a mosolyom, s a nevetésem?
Nem hiányozna a forró, szerető ölelésem?
Nem marná e lelked, hogy ki szeretett, el engedted,
S helyetted egy szép napon más ölel engem, s gyermekedet?

Na de hidd el, kedves, hiába
Löknél te bizonytalanságodba más karjába,
Én nem megyek, mert menni nem lehet,
Mert míg élek, szívem hű, csak téged szeret.

Álom

Maréknyi vággyal de tengernyi hittel s reménnyel
Suhan a bársonyos hajnal a szobából el.
A becsület óv s a hűség kötelez,
Szerelmem bilincse hitvesi ágyhoz kötöz.

Pihenéssel kecsegtet az álmok hintója,
De szerelemtől nem ringom most álomba.
Egy gondolat pórázra kötve zsongja,
Szeretni téged s megtartani az örökkévalóba.

Nincs nekem senki másom kerek e világon,
Benned lelem meg az összes boldogságom.
Lelkem hűen szeret földi létben s túl a síron,
Hűségem fogva tart a legerősebb szíjjon.

Bejártam már mindent de vissza tértem hozzád,
Álomba csókolom mosolygós orcád.
Aludj, kedves, s én álmodom tovább,
Veled örökkön örökké egy életen át. 

Te vagy nekem...

Te vagy, ki a rossz kedvemet elfeledteti,
És a lelkemet vidámságra deríti,
Aki a legrosszabb napomból kihozza a legjobbat,
Aki mindig vissza adja a mosolyomat

Te vagy aki akkor is képes adni mikor meg sem érdemlem,
Amikor elmédet sírással, nyafogással terhelem.
Mikor egyedül vagyok is, te vagy velem,
Ha rossz vagyok is, engeded hogy elvesszek ölelésedben.

Te vagy az, aki mindig tudja mit kell mondani,
Aki a legrosszabbkor segít tisztán látni.
Hálával van tele a szívem,
Köszönöm, hogy vagy nekem. 

Remény

Zajos, zaklatott éjszaka
Fordul át halk hajnalba.
Elcsendesedik a táj,
Csak a szívem fáj.

Édes fuvallat rám nevet,
Lelkem is csendesül,
Isten leül mellém s rám nevet
Hogy ne legyek árván, egyedül.

Békén át adja helyét a perc,
Átkozta helyét a feszület,
Élni csak egy másodperc,
El mentél, s emlék született.

Elengedted kezem e földi világban,
Jajjgatva szakad fel a sóhaj,
Nincs maradásom e sodrásban,
A vágy utánad hajt.

És mégis... Hallom a hangodat
S felcsillan a remény sugara,
Meglátom mosolygó orcádat,
Elém gördül a megváltás fonala.

Akkor arcomon mosoly üti fel fejét,
Hisz bízom benned szüntelen,
Látod, kedves mégis az élet,
Mert leül mellém az Isten.

Vigasztalva át ölel két karja,
Tudom, egy nap újra találkozunk,
Vár reank mennyei királysága,
S az örök boldogságunk. 

Szerelmi vallomás

Mint vad hajtás a tavaszi virágon,
Jöttél felém, át ezer országon.
Semmim nem volt előtte,
Most enyém a világ legnagyobb kincse.

Mert pénzben nem mérhető mit a szív ad,
Mert mindent meg ér szerető szavad.
Nyugalom szigete két karod ölelése,
Mámor ajkad forró perzselése.

Mosolyod maga a varázslat,
Személyiségedre nem találok szavakat.
Nélküled üres lennék legbelül,
Téged akarlak örökkön, egy életen keresztül.

Hiszem, hogy kéz a kézben minden sikerülhet,
Hogy veled minden vágyam teljesülhet.
Ketten vagyunk egy  egész, ki tökéletes,
Mindig melletted leszek, kedves.

Nem ígérek kincset, sem csillagot,
Nem ígérek álmokat, valótlanságot.
Most egy hű szerelmes szív, mit adatok,
Fogadd el, s váltsuk meg a világot.

Juditka és Zsófika emlékére, 2018.09.07 +

Szinte hallom a nevetésüket,
Ahogy felém nyújtják parányi kezüket.
Szemük csillogása mindent el mondana,
Ha e két gyermek köztünk volna.

Kilenc hónap várakozás és remény,
De nem maradt más, csak szemfedél.
Egy év telt el azóta,
De feledni őket nem lehet soha.

Úgy döntött a sors, hogy Angyalok lesznek,
Földi szenvedés helyett a mennybe mennek.
De míg élek, lelkemben éltek,
Judikám, Zsófikám, anyátok örökké szeret titeket!