Vígasz

Megcsókolnék minden sebet a lelkeden,
Letörölném csorgó könnyed szomorú szemeden.
Ölelnélek folyvást, hogy érezd a meleget,
El mondanám százezerszer mennyire szeretlek.

Két karomba zárnálak,
Mint gyermeket az anya vígasztalnálak.
Mellettem sosem lennél szomorú,
Elfelejtenéd örökre, hogy mi a bú.

Kitörölném a múlt összes démonát,
Mi felépítette lelked védő várfalát,
Lerombolnám a falakat,
S megtanítanálak elhinni az igaz szavakat.

Minden nap elmondanám, hogy nincs hozzád fogható,
Nincs senki aki olyan mint te, olyan jó,
Nincs senki akit jobban lehetne szeretni nálad,
Teljesítem édes minden-minden vágyad.

Egy szavadba kerül, s tiéd az egész világ,
Lépteid nyomán nyílik ezer virág.
Míg élek, mindig, mindenkor szeretlek,
Mert örökkön a szívembe véstelek.