Őszi érzés

Nem tudom mi ez, de jó nagyon
Elmélázni gyermeki mosolyodon,
Elaludni ölelő karodon,
Gondolkodni egy - egy gondolatodon.

Ahogy színes őszbe fordul a táj,
A lelkem szeretettől fáj.
Még egyszer, utoljára szeretek,
Mielőtt a tél dere maga alá temet.

Felvette az ősz piros árny ruháját,
A szerelem járja utolsó táncát.
Még egyszer felperzsel, úgy mint még soha,
Hogy a szívem bele szakadjon s úgy szálljon tova.

Szeretlek, mint jó pásztor a nyáját,
Mint gondos anya az apró pulyáját.
Szeretlek mint magány a csendet,
Mint mélyüket a hallgató vermek.

Mint az elmúlás az utolsó nap sugarát,
Mint a hitves a párja szívhangját.
Szeretlek, mint lángoló vágy az utolsó sóhajt,
Mint az őrült, kit csak őrülete hajt.

Általad létezem s általad lélegzem,
Te vagy a teljesség, a mindenem.
Mint alvadt vérdarab hullok szét ha nem vagy velem,
Egy ölelésedért oda adnám az életem.

Te vagy a napfény, mi lelket melegít,
Te vagy a víz, mi szomjat enyhíti.
Te vagy az eledel mi az éhséget csillapítja,
Te vagy a levegő mi a létem adja.

Te vagy a vihar, mely felélénkít,
Te vagy a lágy szellő mi gyengéden simít.
Te vagy a tünemény mi beragyogja életem,
Míg élek, mindig őrizlek a szívemben.