Skarlátbetű

Vörös, izzó skarlát-betű a mellkasunkra ég,
Jajj, Istenem , most segíts meg, nyakunkon a vég!
Bűnös lelkünk imára kulcsolja kezünk, s térdre kényszerít,
Hitványságunk sodor minket, már csak hitünk segít.

Tönkre tettük a világot, mit Isten ajándékba adott nekünk,
Nem becsültük, nem hittünk, semmit sem titszteltünk.
Pusztításunk nyoma látszik, hisz reng a föld,
Hatalom a hatalom ellen fegyvert tölt.

Vírus, mint dögvész, ezrével pusztít,
Kegyetlen hatalom kárörvendve harcra buzdít.
Fertőben élünk, mit magunk hoztunk létre,
Rajta , bátran, testvéreim, most hulljunk hát térdre.

Még nem késő, csak kérni kell, s megadja nekünk,
Meg kell bánni, s megbocsájtja minden vétkünk,
Hisz szent fia érettünk vérével fizetett,
Keresztfán váltotta meg a mi bűneinket.

Térdelj hát le, kulcsold imára a kezed,
Gondold végig minden egyes tetted.
Hajts fejet, hogy élhess, s élhessünk mind,
Ne kelljen elszenvedni még több kínt.

Vörös, izzó skarlát-betű mellkasunkra ég,
De Jézus vére megváltott már rég.
Hinnünk kell, s változtatni,
míg nem késő még,
Míg meg nem kapjuk életünk végítéletét.