Kincsemnek

Nagy pelyhekben hullott a hó a szépvízi gátnál,
Hosszú évekig, annyi csalódás után, vártalak, s vártál.
Mélyen a szemembe néztél a hóesésben,
Elvesztem szemed szerelem-tengerében.

Sokszor hittem, hogy tiszta szívből szeretek,
De szeretni igazán csak egyszer lehet.
Akkor lelkünk össze dobbant, tudtam te vagy a minden,
Egyetlen szerelmem, igaz , örök kincsem.

Azóta minden nap ölelő karodba ébredek,
Annyira szeretlek, amennyire csak ember szerethet.
Minden reggel melletted ébredek,
Nem tudom elképzelni az életet nélküled.

Néha mikor rossz napom van, vitázom veled,
De újra és újra felmelegíted a lelkemet.
Nincs az a harag, mi közénk utat tudna törni ,
Örökkön örökké veled akarok lenni.

Fogni a kezed, jóban - rosszban,
Melletted állni békeidőben, s harcban.
Társad lenni mindenben, míg a világ világ,
Legyen szívünkben mindig boldogság.