Mea maxima culpa...

Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem,
Hogy elhittem, hogy ő volt az igaz szerelmem.
Hazudtam magamnak s vele a világnak,
Hittem hazug, hamis , áltató szavának.

Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem,
Hogy nem töröltem már régen, úgy igazán képen.
Még mielőtt gyolcs ingem ronggyá alázta százszor,
Birka voltam én, s ő pedig a pásztor.

Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem,
Hogy elvesztettem miatta az én drága gyermekem.
Megérdemlem gyarlóságom árán a szenvedésem.
Istenem, mondd, miért kellett átkot szeretnem...

Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem,
Hogy Hold fölé, csillagok közé költözött a gyermekem.
Nem tudtam megvédeni apja gonosz alakjától,
Ki kitaposta lélek gyommal - anyja hasából.

Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem,
Segíts meg engem, Uram, Istenem.
Irgalmazz nekem, bűnös gyermekednek,
Adj megnyugvást háborgó lelkemnek.

"Confíteor Deo omnipoténti
et vobis, fratres,
quia peccávi nimis
cogitatióne, verbo,
ópere et omissióne:
mea culpa, mea culpa,
mea máxima culpa.
Ideo precor beátam Maríam semper vírginem,
omnes angelos et sanctos,
et vos, fratres,
oráre pro me ad Dóminum Deum nostrum."

Falkirk, 2017 . 07. 08

Egy baleset emléke

Mint feneketlen kútba a kavicsok,
Úgy hullanak el a napok...
Mindenség - csutkáról Isten csillagokat morzsol,
Széthullott a világ.

Az égen halál - angyal bűnös szárnya izzik,
Bár kendermagos égbolt kotlik a holdon ,fénylik
Fékcsikorgás hallik a távolban,
És egy Jajj- sikoly ...

Foglyul ejtett zaj belülről kaparja a csendet,
Feltörni készül az ősi őrület
Anya siratja holtan rogyó gyermekét,
Egyetlen féltett kincsét.

Bagoly suhan, árnyéka sebet karcol a vasra,
Vérzik a fém...
Összetört autó, darabra tört élet hull alá,
S marad a pokoli rém...

Egy félig holt anya siratja meg nem mentett gyermekét,
S közben hull a mindenség tejfoga,
Semmi sem gyógyítja be vérző szívét
Mentőtől hangos az éjszaka.

Műtőasztal, várandósból gyászoló lett az anya,
 Kórterembe várja, míg megvirrad a hajnala.
Kinyittatja ablaka ingnyakát, nagyot sóhajt a szoba,
Örökkön örökké tart már ez a fogda

Lelke börtöne hét lakatra zárja ártatlan nő bűneit,
A fájdalom s a gyász örök,
Imára kulcsolja rabláncon tartott kezeit,
Szeméből ezer-gyöngy könny görög...

Háborgó tenger a lelkének sodrása,
Halva gondol a mára,
Búcsút int az ifjúságnak,
S gyermekének örökre.

 

Hang nélkül

Farkasordító hideg hajnalon találtál rám az elhagyott avar alatt...
Testemben alig volt élet, éppen már csak szívhang maradt...

Két kezedbe zártad arcomat, a szemed csillogott,

Éreztem rögtön, hogy Te vagy, ki életembe melegséget hozott.

Lassan végigdörzsölted a tagjaimat, a keringés elindult,

Lélegeztem, éltem, felálltam, minden kivirult...

Lassan elmúlt a tél, beköszöntött a kikelet,

Minden nappal virágba borítottad az éltemet.

De jött egy nagy vihar, mi eltakarta a napot,

Úgy hozta az élet, hogy máshol keresed a boldogságot.

Könnyek peregnek az arcomon,

Félek, hogy semmi sem segít a magányon.

De mindenképp őrzöm a szeretetetet, melyet tőled kaptam,

A boldogságot, a hitet, az erőt, s mindig hallom szavad,

S őrizem, örökkön őrizem a két szemedet,

Mely örökkön örökké rabul ejtette a szívemet.

Tudom, hogy a legnehezebb időben találtám rám,

El sem tudom mondani, mekkora a hálám.

Lehet, hogy százszor, ezerszer is megtagadsz,

De a jót az élet visszaadja, mit másoknak adsz.

Engem megmentettél a világtól, s önmagamtól,

Kihúztál a legmélyebb mély szakadékból,

S bár lassú lesz a változás,

Affelé dobog már minden szívdobbanás.

Bárhova vezet az élet, mindig fontos leszel,

Már mindig lesz valaki, kinél szíved otthonra lel.

Sose felejtsd el, ha távol is vagy, de nem vagy egyedül,

Mert a szeretet mindent kikerül.

Köszönöm azt, hogy megmutattad, hogy mi a boldogság,

Hogy a korlátokon túl is van egy világ.

Köszönöm, hogy szerettél, az enyém lettél,

Mert igazán boldoggá csak te tettél...

Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet...

‎""Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ...Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. ...S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!... 

 Nagyon sok ember ítélkezik elhamarkodottan, külalakról, jellemvonásokról, másokról. Mindig lehet valakiben találni kivetnivalót. Van aki kövér, vagy sovány, ikszlábú, bandzsal, klepafülű, más pulykatojás, kampós orrú, vagy éppen pösze, sejpes, raccsoló, esetleg debil, retardált, agyatlan, bárgyú.
Mi alapján ítélünk meg másokat? 
A szembejövő ember kövér. Csúf. Esztétikátlan. Lógnak a zsírcafatok róla, lötyög a hája. Alig vonszolja magát. A légzése mint egy kifulladt páráé, a járása a pingvinére hajaz. De vajon miért ilyen ez az ember? Biztos jól telezabálja magát. 24 órában mást sem csinál, csak zabál és zabál. 
Na, itt már van egy tévedés. Honnan lehet tudni, hogy miért kövér? Van- e valami betegsége(mert ugye lehet hormon, pajzsmirigy, genetika, policiszta, bármi...)? Van- e valami lelki oka annak, hogy ilyenné vált? Milyenek a körülményei? Milyen az életszínvonala? Van e valami születési vagy egyéb rendellenessége?
Ugyanezek a kérdések feltehetőek az ellentétes esetben is, amikor valaki nagyon sovány... Sajnos láttam már példát rá, hogy olyan embert gúnyoltak ki a gebesége miatt, akiről a szűk környezetén kívül senki nem tudta, hogy rákos.
 Egyébként pedig milyen az esztétikus ember? Ki számít annak? Mitől csúfabb egy szeplős lány mint azok, akiknek az arcán nincsenek pöttyök? Mitől rondább egy kampós orrú férfi, mint egy hegyes orrú? Hol vannak az emberre előre megírt szabályok, hogy milyen keretekbe kell beleférjen az , aki esztétikus?
Honnan tudjuk, hogy mi történt mással, ami miatt szorong, dadog, remeg , sejpít, raccsol? Honnan tudjuk, hogy nem -e hordoz magában gyerekkori traumát? 
Nagyon könnyű ítélkezni a tények ismerete nélkül.
Ezeket a szomorú dolgokat pedig még tetézi az internet világa is, ahol kemény fotelharcosok osztják az észt mindenkinek.
Adott egy újságcikk, amit lehet szeretni, vagy nem szeretni. Kezdik kommentelni. Van aki mellette, van aki ellene érvel. Megérkezik fotel - Bruce Lee, és leosztja az, aki másként gondolkodik , mint ő. Alapvetően a kultúrvitával nem lenne- és nincs is gond - csak fotelharcosunk "ellensége" felmenőinek emlegetésével érvel. Attól, hogy valakinek más a véleménye, politikai nézete, az ízlése, az életfelfogása , mint nekem, biztos, hogy hülye? Miért lenne hülye??? Nem az, egyáltalán nem az. Pusztán másképp gondolkodik mint én.
A másik eset... Látták a szociális média oldalak egyikén, hogy Juliska és Pistike elválnak. Marika néni kommenteli az állapotot: "Jaja, mert Julis olyan fehérmájú..." Erre Jolán néni vissza ír neki: " Dehogy is, Marcsám, nem tudod te azt, én láttam a tegnapelőtt Pistikét az új cédával...".... Hölgyeim, gratulálok, Önök díjnyertesek kaki kavarásban... Ki élt velük együtt, hogy lássa, mi zajlott abban a házasságban? Ki tudja megítélni helyesen, hogy ki, mikor, mit és mennyit hibázott?? És leginább, kinek mi köze hozzá, és ahhoz is, hogy a házasságból kilépve mit kezdenek magukkal?
El kellene kicsit gondolkodni. Minden szentnek maga felé hajlik a keze. Mielőtt ítélkezünk, gondoljuk végig a feszegetett kérdéseket, és gondoljunk bele abba is, mi lenne, ha ezt valaki velünk tenné. 
Ne ítélj, hogy ne ítéltess!