2017. május 26., péntek

Egy baleset emléke

Mint feneketlen kútba a kavicsok,
Úgy hullanak el a napok...
Mindenség - csutkáról Isten csillagokat morzsol,
Széthullott a világ.

Az égen halál - angyal bűnös szárnya izzik,
Bár kendermagos égbolt kotlik a holdon ,fénylik
Fékcsikorgás hallik a távolban,
És egy Jajj- sikoly ...

Foglyul ejtett zaj belülről kaparja a csendet,
Feltörni készül az ősi őrület
Anya siratja holtan rogyó gyermekét,
Egyetlen féltett kincsét.

Bagoly suhan, árnyéka sebet karcol a vasra,
Vérzik a fém...
Összetört autó, darabra tört élet hull alá,
S marad a pokoli rém...

Egy félig holt anya siratja meg nem mentett gyermekét,
S közben hull a mindenség tejfoga,
Semmi sem gyógyítja be vérző szívét
Mentőtől hangos az éjszaka.

Műtőasztal, várandósból gyászoló lett az anya,
 Kórterembe várja, míg megvirrad a hajnala.
Kinyittatja ablaka ingnyakát, nagyot sóhajt a szoba,
Örökkön örökké tart már ez a fogda

Lelke börtöne hét lakatra zárja ártatlan nő bűneit,
A fájdalom s a gyász örök,
Imára kulcsolja rabláncon tartott kezeit,
Szeméből ezer-gyöngy könny görög...

Háborgó tenger a lelkének sodrása,
Halva gondol a mára,
Búcsút int az ifjúságnak,
S gyermekének örökre.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése