14 év

 Nem akarom feledni csókjaidnak ízét,

Nyakamon meleg kezed érintését.

Ölelő két karodat, melyben tartottál engem,

Egész testem átjárta a forró szerelem.

Nem akarom feledni szemed ragyogását,

Arcom , hajam gyengéd cirógatását,

A bíztatást, mit adtál nekem,

De 14 év választ el, Ó, édes Istenem!

Lehúztad ujjamról a pecsétet, mely gúzsba köt

Levetted a béklyókat mely a nyakamon körözött.

S mégis, nem lehetek a tied,

Nem tehetem tönkre fiatal életed.

14 elveszett év mit vissza sose hozhatok,

Együtt, édes, nem lehetünk boldogok.

De őrzöm emléked szüntelen,

Csókjaid soha el nem felejtem...

Ima Anyámért

 

Irgalmas mennyei Atyám,

Könyörögve kérlek,

Hallgasd meg imám,

Kegyelmedbe fogadd 

Az én édesanyám.

 

Ki nekem életet adott,

A halál ellen vív most

Ádáz, nehéz harcot.

Vedd el tőle felét,

Mi néki adatott.

 

Éveim felét add neki oda, 

Hogy élete oly hamar 

Ne tűnjön tova.

A teher felét tedd hátamra,

Elviszem magammal a másvilágra.

 

Nem kérek semmi mást, 

Csak időt adj Istenem,

Add nekem ezt az áldást,

Hadd legyen velem,

Kegyelmezz, adj megváltást!

 

Gyarló szolgád vagyok,

Kicsi és elesett, 

Előtted térdre borulok,

Neved zengem, 

Téged, Uram, dicsőítelek!

 

Apa

 Apa, bár még nem ismerlek,

Hidd el, mindennél jobban szeretlek.

Este, mikor álomra hajtom fejem,

Álommanó porával van tele szemem,

A csodadobozból te énekelsz nekem,

S elalszom a szép énekeden.

Apa, te nem tudod, de emlékszem a hagodra,

Emlékszem az érintésedre, a simogatásodra.

Még nagyon kicsi voltam, anya pocakjában,

De sokszor ringatóztam ujjaid nyomában.

Apa, ugye tudod, hogy nem haragszok?

Köt a gén, mit magamba hordok.

Kicsi szívem szíveddel dobog 

Apa, én tudom, hogy a tiéd vagyok.

Anya ha sír, megvigasztalom.

Két kicsi kezemmel mindentől óvom.

S most még kicsi vagyok, nem mehetek,

De megnövök, s a keblemre ölellek.

Eljön majd a nap, mikor már nem kell elengednünk egymás kezét,

Mikor majd nem egy világ választ bennünket szét.

Én ott leszek, apa , s várni fogok rád,

Szeretni foglak, míg világ a világ.

Vallomás

Nem ígérhetem, hogy mindig jó leszek,
Néha az égen is felhők gyülekeznek.
Nem ígérhetem, hogy mindig könnyű lesz,
Mert néha a sors dolgokat nehézzé tesz.
Nem ígérhetem, hogy tökéletes leszek,
Mert Isten halandó embernek teremtett.

Lesznek napok, mikor az idegeidre megyek,
Lesznek napok, amikor elfognak a kétségek.
Lesznek napok, mikor gyenge s gyermeteg leszek,
Lesznek napok, mikor úgy érzed, s úgy érzem elég,
Lesznek napok, mikor úgy érezzük itt a vég.

De azt tudom, ha nem teszem, míg élek, bánni fogom,
Ha lesznek nehézségek, akkor is akarom.
A szívem mélyén érzem, nem lehet téged kihagyni,
Mert minden hibáddal szeretlek, te vagy az igazi.
Nem kell, hogy tökéletes légy, csak maradj ilyen,
S míg élek, tudom, mindig tiéd a szívem, egyetlen szerelmem...

Kincsemnek

Nagy pelyhekben hullott a hó a szépvízi gátnál,
Hosszú évekig, annyi csalódás után, vártalak, s vártál.
Mélyen a szemembe néztél a hóesésben,
Elvesztem szemed szerelem-tengerében.

Sokszor hittem, hogy tiszta szívből szeretek,
De szeretni igazán csak egyszer lehet.
Akkor lelkünk össze dobbant, tudtam te vagy a minden,
Egyetlen szerelmem, igaz , örök kincsem.

Azóta minden nap ölelő karodba ébredek,
Annyira szeretlek, amennyire csak ember szerethet.
Minden reggel melletted ébredek,
Nem tudom elképzelni az életet nélküled.

Néha mikor rossz napom van, vitázom veled,
De újra és újra felmelegíted a lelkemet.
Nincs az a harag, mi közénk utat tudna törni ,
Örökkön örökké veled akarok lenni.

Fogni a kezed, jóban - rosszban,
Melletted állni békeidőben, s harcban.
Társad lenni mindenben, míg a világ világ,
Legyen szívünkben mindig boldogság.

Skarlátbetű

Vörös, izzó skarlát-betű a mellkasunkra ég,
Jajj, Istenem , most segíts meg, nyakunkon a vég!
Bűnös lelkünk imára kulcsolja kezünk, s térdre kényszerít,
Hitványságunk sodor minket, már csak hitünk segít.

Tönkre tettük a világot, mit Isten ajándékba adott nekünk,
Nem becsültük, nem hittünk, semmit sem titszteltünk.
Pusztításunk nyoma látszik, hisz reng a föld,
Hatalom a hatalom ellen fegyvert tölt.

Vírus, mint dögvész, ezrével pusztít,
Kegyetlen hatalom kárörvendve harcra buzdít.
Fertőben élünk, mit magunk hoztunk létre,
Rajta , bátran, testvéreim, most hulljunk hát térdre.

Még nem késő, csak kérni kell, s megadja nekünk,
Meg kell bánni, s megbocsájtja minden vétkünk,
Hisz szent fia érettünk vérével fizetett,
Keresztfán váltotta meg a mi bűneinket.

Térdelj hát le, kulcsold imára a kezed,
Gondold végig minden egyes tetted.
Hajts fejet, hogy élhess, s élhessünk mind,
Ne kelljen elszenvedni még több kínt.

Vörös, izzó skarlát-betű mellkasunkra ég,
De Jézus vére megváltott már rég.
Hinnünk kell, s változtatni,
míg nem késő még,
Míg meg nem kapjuk életünk végítéletét.

33

Harminchárom... Krisztusi kor,
Köszöntsön hát néhány sor
Kívánok neked napfényt,
Mi lelked felmelegíti,
Kívánok neked esőt,
Mi a napfényt megtanítja értékelni.
Legyen boldogságod,
Szíved élettel teli,
Kívánok egy csepp fájdalmat,
Hogy a boldogságot tudd megélni.
Adjon az Isten bőkezűen néked,
De annyit vegyen is hogy megbecsüld a nyereséged.
Adja neked a teremtő, hogy az én szememmel lásd magad,
De tanítson meg le küzdeni a híúságokat.
Adjon neked mindig mindenből eleget,
Mi muzsikára hangolja a lelkedet.
Légy vidám, boldog, őrizd önmagad,
Boldogíts még sokáig másokat.
Isten éltessen, jobban mint eme 33 évben,
Bőségben, erőben, egészségben.
Boldog születésnapot kívánok!