Egy baleset emléke

Mint feneketlen kútba a kavicsok,
Úgy hullanak el a napok...
Mindenség - csutkáról Isten csillagokat morzsol,
Széthullott a világ.

Az égen halál - angyal bűnös szárnya izzik,
Bár kendermagos égbolt kotlik a holdon ,fénylik
Fékcsikorgás hallik a távolban,
És egy Jajj- sikoly ...

Foglyul ejtett zaj belülről kaparja a csendet,
Feltörni készül az ősi őrület
Anya siratja holtan rogyó gyermekét,
Egyetlen féltett kincsét.

Bagoly suhan, árnyéka sebet karcol a vasra,
Vérzik a fém...
Összetört autó, darabra tört élet hull alá,
S marad a pokoli rém...

Egy félig holt anya siratja meg nem mentett gyermekét,
S közben hull a mindenség tejfoga,
Semmi sem gyógyítja be vérző szívét
Mentőtől hangos az éjszaka.

Műtőasztal, várandósból gyászoló lett az anya,
 Kórterembe várja, míg megvirrad a hajnala.
Kinyittatja ablaka ingnyakát, nagyot sóhajt a szoba,
Örökkön örökké tart már ez a fogda

Lelke börtöne hét lakatra zárja ártatlan nő bűneit,
A fájdalom s a gyász örök,
Imára kulcsolja rabláncon tartott kezeit,
Szeméből ezer-gyöngy könny görög...

Háborgó tenger a lelkének sodrása,
Halva gondol a mára,
Búcsút int az ifjúságnak,
S gyermekének örökre.

 

Hang nélkül

Farkasordító hideg hajnalon találtál rám az elhagyott avar alatt...
Testemben alig volt élet, éppen már csak szívhang maradt...

Két kezedbe zártad arcomat, a szemed csillogott,

Éreztem rögtön, hogy Te vagy, ki életembe melegséget hozott.

Lassan végigdörzsölted a tagjaimat, a keringés elindult,

Lélegeztem, éltem, felálltam, minden kivirult...

Lassan elmúlt a tél, beköszöntött a kikelet,

Minden nappal virágba borítottad az éltemet.

De jött egy nagy vihar, mi eltakarta a napot,

Úgy hozta az élet, hogy máshol keresed a boldogságot.

Könnyek peregnek az arcomon,

Félek, hogy semmi sem segít a magányon.

De mindenképp őrzöm a szeretetetet, melyet tőled kaptam,

A boldogságot, a hitet, az erőt, s mindig hallom szavad,

S őrizem, örökkön őrizem a két szemedet,

Mely örökkön örökké rabul ejtette a szívemet.

Tudom, hogy a legnehezebb időben találtám rám,

El sem tudom mondani, mekkora a hálám.

Lehet, hogy százszor, ezerszer is megtagadsz,

De a jót az élet visszaadja, mit másoknak adsz.

Engem megmentettél a világtól, s önmagamtól,

Kihúztál a legmélyebb mély szakadékból,

S bár lassú lesz a változás,

Affelé dobog már minden szívdobbanás.

Bárhova vezet az élet, mindig fontos leszel,

Már mindig lesz valaki, kinél szíved otthonra lel.

Sose felejtsd el, ha távol is vagy, de nem vagy egyedül,

Mert a szeretet mindent kikerül.

Köszönöm azt, hogy megmutattad, hogy mi a boldogság,

Hogy a korlátokon túl is van egy világ.

Köszönöm, hogy szerettél, az enyém lettél,

Mert igazán boldoggá csak te tettél...