Apa, bár még nem ismerlek,
Hidd el, mindennél jobban szeretlek.
Este, mikor álomra hajtom fejem,
Álommanó porával van tele szemem,
A csodadobozból te énekelsz nekem,
S elalszom a szép énekeden.
Apa, te nem tudod, de emlékszem a hagodra,
Emlékszem az érintésedre, a simogatásodra.
Még nagyon kicsi voltam, anya pocakjában,
De sokszor ringatóztam ujjaid nyomában.
Apa, ugye tudod, hogy nem haragszok?
Köt a gén, mit magamba hordok.
Kicsi szívem szíveddel dobog
Apa, én tudom, hogy a tiéd vagyok.
Anya ha sír, megvigasztalom.
Két kicsi kezemmel mindentől óvom.
S most még kicsi vagyok, nem mehetek,
De megnövök, s a keblemre ölellek.
Eljön majd a nap, mikor már nem kell elengednünk egymás kezét,
Mikor majd nem egy világ választ bennünket szét.
Én ott leszek, apa , s várni fogok rád,
Szeretni foglak, míg világ a világ.
